Történelem

I. Napóleon francia császár

Bonaparte Napóleon Korzikán született (Francia Királyság) 1769. augusztus 15-én, és Szent Ilona-szigeten hunyt el (Nagy-Britannia) 1821. május 5-én. Francia tábornok, hadvezér, politikus, az Első Francia Köztársaság konzulja 1799 és 1804 között, majd a Francia Birodalom császára I. Napóleon néven először 1804 és 1814, majd száz nap erejéig 1815 márciusa és júniusa között. Ismert ragadványnevei „a korzikai” (franciául: Le Corse) és „a kis káplár”, míg ellenfelei „a korzikai rém” néven is hivatkoztak rá.

A VII. Piusz pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és országa uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által. Sikereinek sorát a katasztrofális 1812-es oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után, 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek a Francia Császárság területére, lemondásra kényszerítve őt. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. Annak érdekében, hogy többé ne térhessen vissza, a győztes hatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig a britek felügyelete alatt élt.

Az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, az egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés egyik hatalmas ikonja. Összesen 56 győztes csatát vívott meg. Törekvéseiben Nagy Sándor követője, emellett mind a mai napig az egyik leghíresebb francia, ugyanakkor a leghíresebb korzikai is. Napóleon az elfoglalt területeken polgári törvényeket vezetett be, ezzel segítette a feudalizmus felbomlását, a modern, polgári államok létrejöttét.